Igen is- nem is. Képzeljünk el egy vázában egy csokor liliomot. Képzeljük úgy, hogy bizonyos virágok kinyíltak már, mások bimbósak, kelyhük összezárt. Milyen eredményre vezet, ha nekiállunk a bezárt szirmokat szétfeszegetni? Elképzeltük ezt a látványt? Aztán képzeljük el, hogy tápoldatot adunk a virágnak, napfényes helyre tesszük, metszéssel felfrissítjük a tövét, vagyis a szirmokhoz hozzá sem érünk. Ugye akkor lesz igazán szép a kinyíló virág, ha a maga erejéből, a maga programja szerint bontogatja a szirmait. A családállítás során ez utóbbi módon történik a segítés: azonnal átrendeződnek a dolgok, hogy az optimális fejlődés megindulhasson. A tekintetünk előtt a várt eredmény viszont időhöz kötötten jelenik meg. És mivel ez az idő a saját belső programtól függ, kívülálló számára nem megjósolható, nem befolyásolható. Lehet nagyon rövid idő, de sokan számoltak be arról is, hogy egy év múlva “esett le” az állítás üzenete.
Tiszteljük a saját folyamatainkat!
“Az Ő dolga, hogy a bimbóból virágot fakasszon” Tagore
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: