Mindenki részt vehet családállításon, de vannak olyan körülmények, amik nehezíthetik a folyamatban való részvételt vagy annak eredményeinek integrálását. Így ezekben az esetekben inkább egyéni munkát, vagy pszichoterápiásan képzett szakemberrel végzett terápiás munkát javaslunk.
– Erős rögzítettség a családrendszer egy adott energiájú pontjához: a túlzott kötés miatt igyekszünk minden azt változtatni akaró behatástól megvédeni magunkat, a kötést. Ilyenkor “lepereg” rólunk az állítás, esetleg indulatossá válunk a vezető vagy a csoport felé.
– Személyiség gyengeség, erőtlenség, aktív pszichózis idején nagyon megterhelő lehet főként a mások állításában való részvétel. Nagyon nagy energiák jelennek meg, szükség van az integráló és az elhatárolódási készségünkre is. ( Fejődni, amiből tudunk és elengedni, ami nem a miénk.) Legyengült állapotban inkább egyéni terápiát javaslok: védettebb, személyre szabottabb a tempó.
– Gyakran már otthon megfogalmaztuk, milyen eredményt várunk, ezért az attól eltérő válaszok felé nincs nyitottságunk, befogadó készségünk. A rejtett összefüggések NEM LOGIKÁZHATÓAK KI, nem formális logikával érthetőek. Ha így lenne, és ez működne, nem is kellene állítani. Fontos tehát a nyitottság.
Egy tanmese:
Egy kolostorba zörget egy ember:
-Könyörgöm, segítsenek, annyi helyen jártam már, annyi segítséget kértem, sehol nem segítettek. Most eljöttem ide, mert azt hallottam, itt sok embernek segítettek már.
– Gyere be fiam, igyál egy teát!- mondja a mester. Aztán önteni kezdi a teát, és önti és önti és önti.
– Mester, nem látod, már tele van a csészém? – kiált egy idő után a tanítvány.
– Én látom, de vajon Te látod-e?