“Az ő dolga, hogy bimbóból virágot fakasszon”- mondja Rabindranath Tagore.
Ha elmerengünk a képen, választ kaphatunk, mit tehetünk és mit nem.
Nem szabhatjuk meg, milyen virág keletkezzék.
Nem szabhatjuk meg, milyen állomásokon keresztül, milyen ritmusban haladjon a fejlődés.
Nem sürgethetjük, nem parancsolhatjuk meg neki.
Gondoskodhatunk róla, optimális körülményeket biztosíthatunk neki, hogy a saját, mélyen benne lévő erői segítségével kibonthassa azokat a szirmokat, amik a belső lényege szerint őbelőle kibonthatóak.
Családállítóvá is”Ő” érlelhet minket. Mint ahogyan a nagy zenész is a múzsával teremtett kapcsolata révén fejlődik ki. De mindenki megtanulhatja jól lefogni az akkordokat.
A legfontosabb az elméleti tananyag elsajátítása mellett, hogy az érzékelés pontossága fejlődjön (valószínűleg sírig tartó tanulásról van szó) és a mezőre való ráhangolódás képességeire szert tegyünk. Az alázat, a türelem az a forrásvíz, ami segíti ezen képességeink kibontakozását. Aki már tapasztalta a családállítás erejét tanúsíthatja, hogy nagyszerű érzés a családállítás terében lenni, úgyhogy a kellő napfény mindig a rendelkezésünkre áll. 🙂
Kommentek